Üdvözöllek ezen a szent oldalon is barátom!
Ha ide tévedtél, a legnagyobb jóindulattal feltételezem, hogy érdekel, hogy ki az a csodálatos ember, akinek ennyi cifraság kipattan a tollából és a fejéből. Íme én lennék az, és meg is ragadnám a szót, hogy magamról pofázzak. (Amúgy is kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik...)
Tehát én lennék a híres, nevezetes Rózsa Alex, aki immáron 18 éve szívja el embertársai elől a drága oxigént. Tipikus kisvárosi srácként általános lelőhelyem a sarki kocsma, ha nem épp az ágyamban adom elő a hattyú halálát, vagy nem a körösparton muncholok lazackrémes nachost, vagy épp nem az egyetlen drága szerelmemmel, Erikkel töltök el kellemes perceket. Talán kicsit elvontnak is nevezhetnek, főleg a jelenlegi elrontott kémiaházi-kék hajammal. Állítólag szórakoztató egyed vagyok, de a szóvicceimmel embert lehet kínozni. Ja és egyébként végzős vagyok, és minden porcikám sikít, ha meghallom a szót: érettségi...
Mellékelek is magamról egy képet, hogy a drága vándorok ne csak elképzeljék tökéletességem.
Hogy milyen ember is vagyok én?
Jó, igazából nehéz egy szóban meghatározni. Ne tévesszen meg senkit a fogalmazási stílusom, általában teljesen kenyérre kenhető állapotban vagyok. Alig lehet levakarni az arcomról a vigyorgást, pattogok az emberek körül, és lelkesen magyarázok, hogy milyen jó sütireceptet találtam tegnap. Én vagyok, aki megütögeti az emberek vállát, hogy utána felbukkanjon a másik oldalon. Ja és ölelgetek. Sokat. Nagyon sokat. Tényleg.
Én leszek, aki elveszi a szórólap osztogatóktól a papírt, mert tudja, hogy milyen szar meló. Aki meghívja a másikat egy forrócsokira, pusztán jófejségből. Aki rámosolyog az öreg nénire a vonaton, mert egyszerre botlanak meg a fékezés miatt, és aki megvigasztal másokat, még ha nem is közeli barát az illető.
De be kell vallanom, borzalmasan egocentrikus tudok lenni. Pletykálkodok, kritizálok, és megvető pillantásokat küldök az emberek felé.
Néha még a szokásosnál is elvontabb vagyok, és olyankor elfoglalom trónom az elmém palotájában. És mi a korona ékköve, ami hamiskásan csillog büszke fejemen? A költészet.
/Háromszínű lennék? Meglehet./
/Háromszínű lennék? Meglehet./
A művészetem
A blogomon főleg mérsékelten elborult versikékkel lehet találkozni, miknek fő témái a szerelem, a szomorúság, a halál, és természetesen saját magam. (Ha egyszer sikerül boldog költeményt összehoznom, esküszöm pezsgőt bontok.)
Ki tudja, lehet később novellákkal és más szösszenetekkel is megajándékozom a kedves olvasóközönséget. De ez már csak a jövő zenéje, eddig ez van, ezt kell szeretni!
Köszönet
Végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani Erik szerelmemnek, amiért ő a múzsám, folyamatosan inspirál, bearanyozza a napjaim, és természetesen mert ilyen fasza blogot hozott nekem össze. ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése